A tengerimalac

 

 A tengerimalac (Cavia porcellus) a rágcsálók (Rodentia) rendjén belül a Cavia nemhez tartozó, külsőre leginkább nyúlra emlékeztető, de nála valamivel kisebb testű emlős. Testhossza 2,5-3 dm, tömege 0,8 (nőstény) - 1,5 (hím) kg. Őseinek természetes élőhelye Dél-Amerika (Kelet-Brazília, Chile, Peru, Argentína). Méretben, színben, szőrfajtában igen különbözoek lehetnek, s egyik jelenleg vadon élő fajhoz sem hasonlítanak. Pontos ősük nem ismert.

 A tengerimalacnak nevével ellentétben rendszertanilag semmi köze nincs a disznókhoz; tesfelépítésük sokkal inkább a nyulakéra emlékeztet. A furcsa elnevezés - amely a magyarba a német Meerschweinchen tükörfordítása által került - eredete nem teljesen tisztázott. A "tengeri" utalhat egyaránt az állat tengeren túli származására, és arra is, hogy amikor a spanyolok felfedezték, tengeri hajósok juttatták el Európába, Afrikába, Ázsiába a 16. században, mint díszállatot a gazdagok szórakoztatására. Néhány nyelven a "guineai malac" vagy "indiai malac" elnevezés utal az állat egzotikus származására. A "guineai" jelzo eredete homályos, elképzelhető, hogy a hajósok az afrikai Guineába tértek vissza az utazás során, de még valószínűbb, hogy egyszerűen a dél-amerikai Guyana földrajzi név hibás módosulásáról van szó. Az "indiai" elnevezés pedig valószínűleg Amerika felfedezésével és az indián szóval állhat kapcsolatban.

 Egy kifejlett példány hossza eléri a 25-30 centimétert, tömege 800-1500 gramm. A fej a test arányához képest nagy. A fejen a szemek a koponya oldalán helyezkednek el, és a fülek között is széles a távolság. Fülük viszonylag rövid és lelógó. Teste egyenletesen izmos felépítésu. A nyak rövid és erőteljes, a toka tekintélyt sugároz. A törzs hosszú, de látszatra zömök. A vállak szélesek, mélyen ülnek, és homorú ívet formálnak az állat gerincvonalán. A medencecsont széles terpesztésű, a gerinc lefutása a farokcsigolyák felé szépen ívelodő. A test kontúrja határozott kettős ívet mutat, amely a fej tetejétől indul ki. A mellső végtagjaik egyenesek, a hátsók pihenő helyzetben "V" alakot alkotnak. A mellső végtagokon négy, a hátulsókon három ujj található. Farkuk nincs.

 Érdekesség, hogy a tengerimalac hallása rendkívül kifinomult, és az ember által hallható hangoknál jóval szélesebb tartományra (50-50000Hz) terjed ki: fajtársaik egymással az ultrahang tartományban kommunikálnak. A többi rágcsálóval ellentétben növényi táplálékkal, foleg fufélékkel, szénával, gyümölcsökkel, zöldségekkel táplálkozik. A magvak fogyasztása természetes élohelyükön nem jellemző.

Tenyésztői változatok: Egyszínű, Aguti, Többszínű, Skinny, Angol rövidszőrű, Angol bóbitás, Amerikai bóbitás, Abesszín, Rex, Sheltie, Koronás, Perui, Angóra, Texel, Merinó, Alpaka, Mohair.

 

 

 

Forrás: Wikipédia